|
"A magyarok Amerikában sokkal előbb megteremtették Hollywoodot, mielőtt az ennél ártalmatlanabb atombombát megcsinálták volna."
(Norman Macrea az Economist főszerkesztője Isaac Asimov az orosz származású amerikai író írja: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a Földön: emberek és magyarok." "A marslakók itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat"- így ír a magyarokról Enrico Fermi a Nobel-díjas olasz-amerikai fizikus. A marslakók legendája a második világháború idején terjedt el, amikor az amerikai természettudományos életben olyan nagy számban dolgoztak hazánk szülöttei, hogy például az egyik alkalommal, amikor valamely megbeszélésen Groves tábornok rövid időre elvonult a mellékhelységbe, Szilárd Leó megszólalt: - Talán magyarul is folytathatnánk a tárgyalást! Sok hasonló kedves történet kering a külföldre szakadt magyarok dicséretéről, s ha némelyik aranyos túlzás is, a külhoni magyarok életében számtalan sikertörténetet jegyezhetünk fel. Tudvalévő, hogy nemcsak a világ tudományos életében, hanem a zenében, a filmgyártásban, vagy a szórakoztató és vendéglátóiparban úgyszintén számtalan honfitársunk szerzett hazánknak komoly hírnevet, megbecsülést. Korda Sándor, Vajna András, Zukor Adolf, Rózsa Miklós, hogy csak néhányat soroljak a film világából, de említhetném Gyarmathy Miklóst, a Les Folies Bergere volt művészeti igazgatóját, vagy Permayer Lajost a londoni Louis cukrászda alapító tulajdonosát, hogy a szórakoztatás és vendéglátás véletlenül se maradjon ki. Mi itt a Kárpát- medencében minden alkalommal jóleső érzéssel olvassuk a világ minden szegletéből érkező dicséreteket, hazánk fiainak külhonban elért sikereit. Mielőtt még valóban elhinnénk, hogy "marslakók" vagyunk, emlékeztetőül idézzük fel az előbbiekben említett Zukor Adolfnak azóta szállóigévé vált mondását, amit irodája ajtajára írt ki : "Nem elég magyarnak lenni..." Bizony nagy igazsága van az Oscar-díjas filmmogulnak, nem elég magyarnak lenni az érvényesüléshez, szükséges ahhoz jókora tehetség, sok-sok munka, és az sem árt, ha Fortuna istenasszony néha meglátogatja az embert. Bécsben is él a Mariahilfer Strassén egy "marslakó" a Hotel Continental megálmodója és megvalósítója Tarnai Tibor, akinek karrierje tipikus külföldi sikertörténet. Az erdélyi felmenőkkel büszkélkedő család jelenleg Bécsben élő sarja a világháború alatt Budapesten született. Középiskoláit a pesti István Gimnáziumban végezte. Ezekben az években még nincs kialakult elképzelése jövőjét illetően, ezért annyira fontos momentum édesapjának, a volt bencés diáknak találkozása évtizedek óta nem látott osztálytársával. A régi barát a beszélgetés során udvariasan érdeklődött hajdani tanulótársa családja felől - Tudomásom szerint most érettségizik a fiad, mi lesz belőle, merre tanul tovább? - Még nem tudta eldönteni, merre induljon, eléggé tanácstalanok vagyunk - válaszolta az apa. - Ajánlanám fiadnak az idegenforgalmat, mint szakmát, tudomásom szerint most indul a vendéglátó szakiskolában egy kétéves kurzus, szállodaportásokat képeznek, javasolnám a gyereknek. Jó ötletnek bizonyult a régi ismerős javaslata, hiszen a fiú ekkor már két idegen nyelvet igen tisztességesen elsajátított, a nyelvvizsgákat is abszolválta. A kétéves felsőfokú szállodaportás tanfolyam elvégzésével sikerült a budapesti Grand Royal szállodában szakmai gyakorlatot szerezni. A tanulást sem hagyta abba, egyre inkább meggyőződésévé vált, ez már több mint szakma, neki valószínűleg ez egy életre szóló hivatás lesz. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola elvégzése után 1970. január elsejével a Duna Intercontinental rezervációs menedzserének nevezik ki. Az akkor új, 367 szobás hatalmas komplexum szobafoglalásainak szervezésével bízzák meg. Az ezután következő majd másfél évtized nemcsak a fiatal idegenforgalommal foglalkozó ember életében, hanem a politikában is olyan mélyreható változásokat eredményez, ami jelentősen kihat a turizmusra. Az addig meglehetősen keserves procedúrával járó, sokak által csak vágyálomként létező nyugati utazások mindinkább lehetségessé váltak. Egyre jobban kinyílnak a határsorompók, gyakoribb lesz a külföldre utazás, s az idelátogató turisták száma is folyamatosan nő. A további enyhülés eredményeképpen, lehetővé válik magyar szállodáknak külföldön, így Bécsben való építése, üzemeltetése. Finta Józsefet és az Egyed Irodát éri az a megtisztelő feladat, hogy tervezzenek a Rennwegre egy komoly többszintes szállodát. Referenciaként szolgál ennek a tervező teamnek előző munkája a Central Wechsel und Creditbank monumentális épülete, ami mindenütt osztatlan szakmai sikert arat. Ezzel párhuzamosan megindul az épülő szálloda személyzetének verbuválása. Tarnai Tibor Intercontinentalbeli munkájának méltó elismerése, hogy kinevezik az épülő Hungária szálloda igazgatója mellé értékesítési vezetőnek. Hozzá tartozik a majdani hotel apparátusának toborzása, s az építés minden mozzanatára való fokozott és szigorú odafigyelés. Időközben a szorgalmas munka mellett a szerencse is mellészegődik. 1984 egyik tavaszi délutánján Pestről leszól a vezérigazgató: - Tibor, feltétlenül szerezz két, számunkra nagyon "fontos" házaspárnak néhány napra szállodai szobát! - De főnök ez majdnem lehetetlen, egy nemzetközi konferencia miatt Bécs ötven kilométeres körzetében képtelenség most szabad szobát szerezni. - Nem érdekel, ügyes ember vagy Tibor, oldd meg! És ezzel a vezérigazgató letette a telefont. Az értékesítési menedzser először kétségbe esik, mi lesz, ha tényleg nem sikerül szobát szereznie, akkor nemcsak a szakmai tekintélyén esik csorba, hanem talán az állása is veszélybe kerül. Szerencséjére ekkorra már a városban olyan ismeretségekre tesz szert, hogy a számtalan eredménytelen próbálkozása után végre egy ismerőse felhívja a figyelmét a Mariahilfer Strasse és a Kirchengasse sarkán működő néhány szobás panzióra. A panziót egy bécsi öregúr működteti, nem egy felkapott hely, talán ott még van szabad szoba. Ellenben jóindulatúan előre figyelmeztetik, az ár dolgában nem szívbajos az öreg. Ez alkalommal látogatja meg először a Kirchengasse 1 szám alatt üzemelő panziót .A szakember szeme egy pillanat alatt meglátja és megszereti a kis ékszerdoboznyi szállást, fantáziáját megmozgatja az új élmény. Szíve mélyén tán valahol már érzi, hogy nem a Rennwegi Hungária lesz számára a császárvárosi végállomás. Nem könnyű harcra vállalkozik. Ebben a csatában is, mint eddig mindenben, méltó segítőtársra talál feleségében Zsuzsa asszonyban, aki ekkor már negyedszázada hűséges társa. Az asszony is Pesten, a csepeli Jedlikben érettségizik. Az a Vermes Miklós a fizika tanára, akit a pedagógiában csak szuperlatívuszokkal emlegetnek. A számtalan híres fizikatankönyv írója, a Kossuth-díjas pedagógus Muki bácsi, mert mindenki csak így hívta, e sorok írójával is bensőséges barátságot tartott egészen haláláig. Muki bácsi egyenes tiszta gondolkodása, szilárd jelleme tanítványaira is jelentős hatást gyakorolt. Ezt a Jedlikes szellemet éreztem mindvégig az asszonnyal való beszélgetéseim során. A szerelem a szálloda-panzió iránt rögtön fellobbant, sőt már égett, de Nyugaton egy hotel beindítása óriási anyagi áldozatokat követel. Honnan szerezzen tőkét a vállalkozásához, amikor nincs egy fikarcnyi pénze sem? A történet elején említettem, hogy az Amerikába szakadt marslakók sok esetben nem álltak hadilábon a szerencsével. Ezeket a kis valószínűségű eseményeket vannak, akik véletlen egybeeséseknek, koincidenciáknak, mások egyenesen csodának nevezik. Akár így nevezzük akár úgy, Tarnai Tibor életében ekkor következik be a legnagyobb "csoda". Egy laxenburgi fogadáson főhősünk beszédbe elegyedik egy ismeretlen szimpatikus úrral Az illető véletlenül az egyik osztrák bank igazgatója. Ez persze még nem jelentene garanciát, a jogosan mindig bizalmatlan bankároknak, hisz bárkit összehozhat a sors egy partin bárkivel. S itt következik a valódi csoda és csókolja homlokon Fortuna istenasszony Tarnai Tibort. A beszélgetés során derül ki, hogy az osztrák bankigazgató egyik legjobb magyarországi barátjának leánya akkor éppen Tarnaiéknál tartózkodik. A leány az ELTE Bölcsészettudományi Kar nyelvszakán végzett, mint Zsuzsa asszony, s éppen tanári tapasztalatcserén vesz részt az osztrák fővárosban. Bécsben kering egy hasonló csodával határos anekdota. Mahler a világhírű zeneszerző borús őszi napon, a 801-es konflison ment az operába, bundáját a földszinti ruhatárban tette le és a 801-es számot kapta, majd a pénztárnál megvette a 801-es ülést. A hihetetlen történetben csak az a hiba, hogy sohasem történt meg. A sztorit Mahler feleségének főnöke találta ki, aki nagy koincidencia gyűjtő hírében állt. A Tarnai Tiborral megesett "csoda" viszont megtörtént! Ezek után a Tarnai házaspár természetesen hitelképes lett, bizalmat, és ami a legfontosabb kölcsönt kapott, amivel elindíthatta vállalkozását. Tibor szerényen nem részletezi az indulás nehézségeit, ami a továbbiakban következik, az neki a hivatása. A végeredmény fontos, 1990. január elsején megnyílt a Hotel Continental. A néhány szobával induló mini hotel azóta az állandó fejlesztések eredményeképpen 28 szobájával mára a bécsi bevásárló utca meghatározó tényezőjévé vált. A tulajdonos ma is ugyanúgy dolgozik, mint fiatal étékesítési menedzser korában, még lakásukat is úgy választotta, hogy otthoni szobájából kitekintve szemével végig tudja simogatni munkás életének gyümölcsét. A hotel mindössze két földalatti megállóra van a jelenlegi főpályaudvartól. Viszont nem kell az idelátogatóknak a későbbiekben sem félni, ha a jövőben,- ahogy rebesgetik-, a Südbahnhof lenne Bécs főpályaudvara, akkor sem lesz problémás a vendégeknek a közlekedés, hiszen az új főpályaudvarról induló 13A busz a hotel kapujában áll meg. Tarnai Tibor huncut mosollyal jegyzi meg: - Ezt is sikerült elintéznem. S ahogy megismertem dinamikus személyiségét még el is hinném neki. |
